Ez
egy igazán izgalmas kérdés, mert a két szakomból (angol és magyar mint idegen
nyelv) adódóan gyakorlatilag bármilyen korosztályt taníthatok, és a tanítás
sincs feltétlenül iskolához, illetve országhoz kötve. Amit közös pontként ki
tudnék emelni az az, hogy fontosnak tartom szem előtt tartani a diákok
érdekeit, és hogy hogyan tudom őket megfelelő módon motiválni és segíteni a
nyelvtanulásban. Ezért úgy gondolom, nélkülözhetetlen a rugalmas és nyitott
hozzáállás.
Az
iskolai tanításra vonatkozóan az a véleményem, hogy a reális cél az, hogy
támogassuk a diákokat az önálló nyelvtanulásban, és lehetőség szerint segítsünk
megtalálni az ehhez szükséges motivációt – optimális esetben meg is szerettessük
vele a nyelvet. Nem feltétlenül azok alatt az évek alatt fogja jól elsajátítani
a nyelvet, mialatt tanítjuk, viszont ez az idő kiváló lehetőséget biztosít
arra, hogy felkészítsük a későbbi tanulásra.
Az
IKT eszközöket hasznos segítségnek tartom, viszont még sokat kell tanulnom
róluk. Úgy látom, egyre több módon segítik az oktatásban való használatukat. Angolból
és magyarból például sok kurzuskönyvet digitális kiegészítő anyagokkal látnak
el, ami gyakran valóban jó órába is beépíthető elemeket tartalmaz, ráadásul a
diákok figyelmét is jobban lekötik a vizuális segédletek.
Az
IKT eszközök használatának előnye, hogy megmutatja a diákoknak, hogy a
nyelvtanulás a hétköznapi életükbe is beilleszthető dolog, és nem csak a
tanórai anyagból áll. Ezért lehetőleg
minél több olyan elemet illesztek a tanításba, ami ismerős számukra, és így
össze tudják kötni a kettőt.
Azonban
van hátránya is: nem árt, ha van B terv arra az esetre, ha a technika valamiért
nem működik, vagy nem úgy működik, ahogyan kéne. Az is előfordul, hogy nincs is
rendelkezésre álló technika, így az IKT eszközök használata a tananyagtervezés
fázisára korlátozódik – vagy teljesen kiszorul a tanítási folyamatból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése